Hahó!
Bár ez a hét mindenfajta ülő eszközről szól itt a blogon, amikor megláttam ezt a jobb sorsra érdemes kis asztalkát, tudtam, hogy azonnal neki kell látnom, és már ki is találtam, hogy mit akarok vele kezdeni, hogyan és milyen színű festékkel fogom felújítani. Ez kb. olyan, mint amikor egy “harmadik” bejön a képbe… ezúton is elnézést kérek a soron következő provence-i stílusú széktől amiért megcsaltam, de ígérem, hogy vissza fogok térni 🙂
Addig is ilyen volt szegény kis asztalka amikor rátaláltam:
Szörnyű, ugye? A praktikusságnak annyi haszna volt jelen esetben, hogy amikor leszedtem róla ezt a ronda viaszosvászon akármit, alatt viszonylag ép felületet találtam. De volt benne egy repedés, amihez folyékony fát használtam, spaklival belekentem, száradás után átcsiszoltam, aztán jött a festék. Ne szaladjunk ennyire előre, ilyen volt az asztallap:
És amikor kihúztam a fiókot, sok kincset találtam. Gyerekként nem pont így képzeltem el egy kincsesládát, de ennek most nagyon örültem 🙂
Aztán elkezdtem festeni:
Ezt a két színt használtam:
Egy rétegben, ekkor így nézett ki:
Tettem rá egy új fiókgombot, ami egyben el is takarja a régi kulcslyuk helyét. Sajnos fúrógépem nincs, ezért ideiglenesen felragasztottam, majd fel kell rögzíteni rendesen is. Most látom, hogy fordítva tettem fel 🙂 Nekem mondjuk így is tetszik, emiatt nem lesznek álmatlan éjszakáim… Majd amikor férfiember segít a hadműveletben akkor újrafotózom Nektek, oké?
Remélem inspirálónak találtad a bejegyzést.
Várlak máskor is:
Andi
