Hahó!
Egy kedves barátnőm nagyon régi családi képkeretet ajándékozott nekem. Amikor ezt kaptam, még annyiban merült ki a bútor és egyéb tárgyak felújítása, hogy ezt pl. nemes egyszerűséggel lefújtam egy ezüst spray-vel. Nem vagyok rá büszke, de megtörtént 🙂 Amúgy is, a múlttal szembe kell nézni! Aztán csak nem találtam a helyét, nem tudtam hova tenni, viszont megszerettem, így sanda pillantásokat vetettünk egymás felé, és gondoltam egy kis átfestés után hamar meglesz a helye is. Ez volt a terv:
Amivel festettem az ismét a nagy kedvenc, Annie Sloan Napoleonic Blue és a nagy szerelem, a Dark Wax, szintén AS.
A kék szín és az ezüst párosításával alapvetően nincs bajom, de amikor elkezdtem ráfesteni, akkor picit megijedtem, hogy mennyire fogom tudni úgy öregbíteni a felületet, hogy az a “fáradt” hatása legyen, amit annyira szeretek. Annyiban csaltam, hogy a faragásokhoz nem mentem bele minden kis idomba 100%-an, mert onnan soha nem tudom visszacsiszolni. Egyszerűen nem férek hozzá.
Szóval így nézett ki a Napoleonic Blue után:
És így amikor visszacsiszoltam:
Igen, jól látjátok, több helyen annyira rámentem a csiszolópapírral, hogy az már az eredeti fa keret is látszik. Nekem nagyon nagyon tetszik, egyáltalán nem érzem soknak, abszolút “elbírja a keret”. Úgyhogy csak bátran 🙂 Amikor elkészültem, az egészet Dark Wax-al fejeztem be, ahol kellett egy kicsit vissza is töröltem belőle. Szerintem tök karizmatikus lett. Imádom.
Remélem inspirálónak találtad a bejegyzést.
Várlak máskor is:
Andi








Örülök, hogy tetszik! Akkor nem csak én szeretem ezt a stílust…:)
Nagyon szép, határozott mégis elegáns darab lett! 🙂