Hahó!
Van nekem egy ikertesóm, aki mit ad Isten, nősülésre adta a fejét. Ha sokat nem is, de azért gondolkoztam, hogy mit is adhatnék nekik, mert egyrészt Karib-tengeri út most nem jöhetett szóba, másrészt olyat szerettem volna, ami egyedi és kézzel készült, és lehetőleg az én kezemmel 🙂 Egyik kedvenc blogomon olvastam egy remek posztot:
http://nemmindlom.blogspot.hu/2015/05/faagakbol-kepkeretet.html
Aztán amikor a nászajándékon agyaltam beugrott Bálint bejegyzése, és arra gondoltam, hogy megpróbálom én is megcsinálni. Ekkor még nem is sejtettem, hogy mire vállalkozom… Vettem egy szép nagy képkeretet, amiről később kiderült, hogy biztosan nem fenyőfából készült, majdnem beletört bicskám, azaz a fűrész, amikor vágtam. Szörnyű volt. Így nézett ki:
A környezet elég autentikus, a nagymamám teraszán fotóztam, mivel ott van a műhely amit használok. Ezt csak azért tettem be, hogy lássátok milyen volt. Aztán begyűjtöttem a szőlőtőkét és levágtam a keretből a hosszú oldalból 2/3 részt, a rövidebb oldalból 1/3-ot kb.
A kiszemelt színek hozzá:
Ami nincs a fotón, de festettem vele: Annie Sloan Old White. A festékeket ebben a sorrendben használtam: egy réteg Paris Grey, aztán száraz ecset technikával Old White, Coco és végül English Yellow. Munka közben valahogy így nézett ki:
A szőlőtőkét és a képkeretet is úgy vágtam ketté, hogy összeilleszthetőek legyenek. Ehhez nem árt ha kéznél van egy satupad, vagy valaki aki vállalja a kockázatot 🙂 Itt elszórakoztam egy darabig… Aztán amikor a pillanatszorító alatt a két test kellően összebarátkozott egy kis ragasztó közreműködésével, akkor egy véső segítségével a keretet picit “tőkésítettem”, hogy minél jobban összeolvadjon a két felület.
Ilyen lett:
Tervek szerint majd egy borbarát kép kerül bele az ifjú párról 🙂
Bár viszonylag sokat dolgoztam vele, de úgy gondolom, hogy az az igazán értékes ajándék, amit szeretettel adunk és készítünk. Ez ilyen lett.
Remélem inspirálónak találtad a bejegyzést.
Várlak máskor is:
Andi
